Elképzelhető, hogy a WWE 13 megjelenése némi csökkenést eredményez majd a manapság jobbára csak kábel és műholdas csatornákon fogható pankráció-közvetítések nézőszámában? S nem azért, mert a játék hatására elmegy a kedvük az egésztől, de miért csak nézzék a bunyót, ha akár részt is vehetnek benne?
Magam ugyan nem tartozom a fanatikus, de még csak az eltökélt pankrációrajongók táborához sem. Azonban egész jól elszórakoztat az erőszakra és akrobatikára épülő, gyakorta humorral is fűszerezett küzdelemből, no meg az azt megelőző nyilatkozatokból, látványos bevonulásokból, összeveszésekből és kibékülésekből álló show műsor. Így hát nem csak a kötelességtudat munkált bennem, mikor jelentkeztem a szerkesztőségünkbe érkezett WWE 13 tesztjének megírására, hanem a kíváncsiság is. Vajon egy középszerű verekedős játékot kapok, amiben legalább a szereplők nem a grafikus fantáziájának szüleményei? Vagy a THQ fejlesztőnek nem csak WWE pankrátorainak digitalizált másolatait, de a mérkőzések hangulatát is sikerül belekódolni a játékba?
Nem tagadom, hogy munkált bennem a gondolat: A WWE 13 olyan fajta rétegjáték lesz, ami egy rajongói csoport vásárlói hűségére építve dobnak piacra, akik akkor is beszerzik a relikvia-gyűjteményükbe illeszthető programot, ha az játékélmény szempontjából nem tud komoly értékeket felmutatni. Szkeptikus hozzáállásomat azonban hamar felül kellett bírálnom. A WWE 13 gyakorlatilag már menüben sorakozó számtalan játékmóddal, helyszínnel választható karakterrel bizonyította, hogy a fejlesztők igyekeztek a lehető legtöbb rajongó igényeinek megfelelni. Első pillantásra még túl soknak és bonyolultnak is tűnt, a rengeteg lehetőség. Szerencsére arról, hogy a WWE világában járatos játékosok számára minden bizonnyal már első pillantásra is áttekinthető és sokatmondó elnevezéseket felsorakoztató kínálat, a hozzám hasonló alkalomszerű pankrációnézőknek is kiismerhető legyen a rövid leírások mellett egy részletes on-line kézikönyv is gondoskodik.
Az instrukciók alapos tanulmányozása már csak azért is elengedhetetlen, mert a WWE 13 alatt dolgozó, saját fejlesztésű Predator Engine 2.0 verziója a pankrátorok mozdulatainak igen széles tárházát teszi elérhetővé azoknak a játékosoknak, akik tudják, miként csalogassák elő ezeket. Külön fejezet taglalja például azokat a támadásokat, amit ring köteleinek és sarok-oszlopainak használatával lehet végrehajtani, s miként a valódi viadalok esetében, a játékban sem ritka hogy a meccs a ringen kívül is folytatódik, az ott található mindenféle tárgyakat alkalmi fegyverként is vidáman használó pankrátorok között. Akik veszik a fáradtságot és megtanulják ezeket a kiválasztott karakter és ellenfél jellemzőit is figyelembe vevő (például a kétszer akkora ellenfelet nem tudjuk a fejünk fölé emelve megforgatni) irányítási szabályokat, igen változatos meccseket fognak vívni. Akik pedig nem, azokat bizony elverik, mint a lovat.
Ha már szóba kerültek a játszható és ellenfélként választható karakterek, akkor mindenképen meg kell említeni, hogy bár a játékkal együtt is igen széles választéka érkezik a WWE szupersztárjainak, és díváinak, hiszen az attraktív hölgyek itt nem csak a táblahordozó-biodíszlet szerepköre jut. Azonban, s ez már kevésbé örömteli jellemvonása a WWE 13-nak, minden az évadban szereplő pankrátort nem választhatjuk, mert néhány (és gyanítom, hogy nem a népszerűtlenebbek közül való) karakter csak extra tartalomként, természetesen külön díj ellenében válik elérhetővé a játékban. Olyan játékosoknak pedig, akiknek még az alapjátékban kínált számtalan WWE szupersztár, és a néhány csak DLC megvásárlásával elérhető további karakterek között sem találják meg azt akinek a mozdulatai igazán megfelelnek ízlésüknek, ott van a saját mozdulatok, sőt akár egész show kidolgozásának lehetősége. Amit nem csak a maguk szórakoztatására tudnak használni, de a WWE online-ba feltöltve saját tervezésű eseményen fogadhatják játékostársaikat.
Legyen azonban szó magányosan, vagy több irányítóval egy konzol előtt játszott, de akár hálózatra kapcsolódva idegen(ek) ellen vívott mérkőzésekről, ha a játékosok a teljes show-t akarják, akkor megkapják nem csak a küzdelmet, hanem a pankrációra jellemző „körítés” jó részét is. A gondosan koreografált bevonulásokon túl ez azt is jelenti, hogy a rendszeres nézőközönségnek ismerős kommentátorok hangja vezeti fel a virtuális arénákban zajló összecsapásokat is. S az sem elhanyagolható hangulati elem, hogy nem kétdimenziós kartonpapír közönség, hanem többé-kevésbé a történésekre reagáló mozgó nézők előtt produkálhatjuk (vagy alázhatjuk meg) magunkat. Igaz ezeket a részleteket játék közben csak a karakterünkre fókuszált szemünk sarkából látjuk, de nézőként hátradőlve ezeket a is jobban szemügyre vehetjük. Erre pedig nem csak akkor van lehetőségünk, más(ok) ragadják magukhoz az összes rendelkezésre álló irányítót, mivel a játék nem csak ellenfeleink vagy szövetségeseink irányítását hajlandó magára vállalni, hanem akár az adott szabályok által lehetséges összes pankrátor irányítását is rábízhatjuk, és mint a tévében, csak nézhetjük a „közvetítést”.
A WWE 13 ezen lehetősége, azért gyaníthatóan a játék legritkábban használt funkciói közé fog tartozni, részben mert a Predator Engine minden jó tulajdonsága ellenére sem képes megteremteni a valóság tökéletes illúzióját. Annak ellenére, hogy érezhető a karaktermodellek részletes megjelenítésére törekvés, könnyedén fel lehet sorolni olyan játékokat, ahol a szereplő kinézetén sokkal kevésbé szembeszökő virtuális mivolta. Számomra a leginkább illúziórombolóbb ilyen apróság a haj és arcszőrzet megjelenése volt, ami azért évekkel elmarad a mai lehetőségek mögött.
A másik vonás pedig, ami miatt a játék nem fenyegeti a TV adások nézettségi mutatóit, az részben abból is fakad, hogy az élő meccsek jobbára gondosan koreografált előadások, egymásból következő látványosan végig vitt mozdulatsorokkal. A játékban viszont könnyen és gyakran jönnek elő a védekezésből és visszafordítani próbált támadásokból, hossz-hosszú másodpercekig tartó, az irányító gombjainak vad nyomogatásával telő, de képernyőn gyakorlatilag egy helyben erőlködő pankrátorok látványával telő mozzanatok. Vagyis a WWE 13-ra igaz az a mondás, hogy csinálni sokkal szórakoztatóbb, mint nézni.
Egészében nézve a WWE 13-at és az által nyújtott játékélményt, előzetes lekicsinylő gondolataimért elnézést kell kérnem a fejlesztőktől. Kipróbálva játékukat hamar egyértelművé vált, hogy nem egy, a népszerű (nálunk talán kevésbé, de az USA-ban és az Egyesült Királyságban igen masszív rajongótáborral bíró) logo-val takarózó alibi-produktummal akarják pénzre váltani a pankráció kedvelőinek lelkesedését. Kicsit utána keresve a játéknak az is hamar egyértelművé vált, hogy némely játékmódok a kimondott felhasználói kéréseknek megfelelően kerültek be, illetve vissza a WWE játéksorozat legújabb epizódjába.
