Amikor elkezdődött az “új generáció”, sokan csalódottságukat fejezték ki. Az új konzolokra készült játékok persze szebbek voltak, mint az előző generációs társaik, de a játékmenetben vagy a körítésben semmi “új generációs” újdonságot nem láttunk. Jött egy Ryse, jött egy Killzone, de nem igazán látszott, hogy a grafikát nem prioritásként kezelő játékosoknak mivel is ad majd többet az új generáció, mint az előző. Most már azonban tudom, miről fog szólni a következő pár év: hatalmas, szabadon felfedezhető világokról, melyeket megosztottan kezel a játék a különböző felhasználók között, és ahol az egyjátékos és többjátékos tartalom észrevétlenül fűződik egymásba. Ez az új trend. Érdekes módon a héten két ilyen játék bétatesztjének is örülhettünk: az egyik a Destiny, a másik pedig jelen cikkünk alanya, a The Crew.
Attól, hogy autós cucc, és attól, hogy MMO, a The Crew rendelkezik valamiféle történettel, bár érződik, hogy ez nem dobhatott sokat a latba az Ivory Tower stúdiónál. Detroitban kezdünk, központi karakterünk Dayton (magyar hangja Troy Baker) akkora gengszter, hogy már nem is foglalkozik azzal, hogy gengszternek nézzen ki, helyette inkább egy Gordon Freeman-hasonmás. Emberünket bemártják, méghozzá saját testvére meggyilkolásával. Hidegre kerül, ám hamarosan - mekkora fordulat - kiengedik, némi munkáért cserébe. Be kell épülnie az 5-10 néven futó, egész országot behálózó csempészbandába és megtalálnia testvére gyilkosait, közben pedig lehetőleg mindenkit az FBI kezére játszania. Nos, igen, nem egy Oscar-gyanús dolog, de legalább ad valami Halálos iramban-szerű körítést az autókázásnak, és persze ennek segítségével a készítők végig is vezethetnek minket az alapokon, kiváltva ezzel a tutorialt.
Mert tanulni lesz mit, az biztos. Ahogy az Assassin’s Creed, a Watch Dogs és a Far Cry, úgy a The Crew is a Ubisoft jól bejáratott és folyamatosan újrahasznosított open-world formulájára épül. Az Assassin’s Creednél például nem ritka dolog, hogy még 10 óra játék után is új dolgokat próbál nekünk tanítani a játék. Jelen alanyunk esetében nem ennyire vészes a helyzet, de azért sok információt kell majd befogadnunk egyszerre. Szóval, kezdjük az elején. A The Crew világa hatalmas. A készítők azt ígérték, hogy bejárhatjuk az egész Egyesült Államokat, és tulajdonképpen nem hazudtak. Persze ne arra tessék gondolni, hogy ha el akarunk jutni Detroitból St. Louisba, akkor 7 és fél órát kell majd vezetnünk az autópályán. A játék világa inkább egyfajta válogatás az ország legjobb részeiből.
A városok nem teljes méretűek, de visszaadják azt a hangulatot, stílust amit elvárunk tőlük, tehát egyfajta kivonatként reprezentálják az eredeti települést. Hasonló a helyzet a városokat összekötő utakkal is. Szó sincs arról, hogy végtelenített autóutakon kellene közlekednünk, ehelyett a The Crew inkább zanzásítva elénk rak olyan szakaszokat, melyekkel valószínűleg találkozhatnánk a valóságban is az adott útvonalon. Így egy kis autópályát, egy kis vidéki autókázást, egy kis szerpentint... Ez pedig azt jelenti, hogy bárhova is megyünk, változatos és érdekes helyszínekkel és utakkal találkozunk, amiken mindig élvezetes autózni. Menet közben pedig megcsodálhatjuk a napszakok és az időjárás változását, aminek köszönhetően a hangulat rendkívül megkapó. A világ tehát telitalálat, és egyértelműen a legnagyobb, töltések nélküli állandó világ, amit autós
