Turok

Turok története régebbre nyúlik vissza, mint a legtöbben gondolnák. Az angol fül számára rendkívül egzotikusan csengő nevű, bátor indián hős figurájának kalandjai már az 50-es években elkezdődtek amerikai képregényekben. Mintegy negyven esztendőt kellett várni arra, hogy újra felfedezzék alakját, aki ettől kezdve több generáció játékkonzolján és PC-jén tette tiszteletét kisebb-nagyobb sikerrel. 1997-től (vélhetően nem függetlenül a népszerű Jurassic Park kiváltotta dinoszaurusz-mániától) 5 évig jöttek az újabb és újabb részek (többnyire a Nintendo konzoljaira), majd a 2002-es - tapintatosan szólva nem kirobbanó sikerű - Revolution után nagy szünet következett. Volt idő felkészülni a folytatásra.
A legújabb alkotás több tekintetben szakít a sorozat eddigi részeivel. Ezt nem csak az ifjú sólyom markánsan megváltozott testalkata mutatja (én naposimra gyanakszom), de már maga a játék címe is. Szimplán Turok. Vagyis nem ötödik vagy tizenkettedik epizód, és nem visel a produktum semmiféle alcímet sem, ami arra mutathatna, hogy az előzőek folytatásáról beszélünk. A régi hagyományok megőrzésében tehát szigorúan szorítkoznak az egyértelműen működő és kellően unikális elemekre. Turok így továbbra sem afroamerikai repper, vagy fehér rendőrnyomozó, hanem még mindig késes dzsungeljáró indián, az ellenségei pedig továbbra is a jurakor méltatlanul gonosznak ábrázolt lényei. Az őserdei helyszín is maradt, de fegyvertárunk olyan cuccokkal bővült, amelyek első ránézésre kissé idegenül hatnak ebben a környezetben                                                                                                                                                                                                                Turok az egyetlen bicskás csávó, akit szeretünk. Arzenáljában nem csak feltűnik az irdatlan pengéjű vadászkés, de úgy is használja, ahogy eddig soha. Egy velociraptor méretű jószágot gyakorlatilag egyetlen jól irányzott döféssel képes leteríteni, és ha nem ismernénk az óriásmeteor-elméletet, okunk lenne feltételezni, hogy a dinoszauruszok azért pusztultak ki, mert Turok megölte őket. A dolog nem vicc: ha nem a játékban szereplő számos nagy teljesítményű lőfegyver egyikével kívánjuk leteríteni a vadakat, akkor a kést elővéve, a gombot a megfelelő pillanatban megnyomva hősünk egy látványos animációban demonstrálja, hogyan kell egy velociraptort koponyán szúrni, szíven döfni, pofán rúgni, vagy éppen meglovagolni és felmetszeni a torkát. Ez a trükk persze csak a közepes nagyságú rémek ellen működik; a nagyobbacska jószágokat ronggyá kell lőnünk ahhoz, hogy elpusztuljanak, míg a Tyranosaurus esetében csak lőszertartalékaink teljes kiürítése jelenthet megoldást (vagy még az sem).